Vicces.
Fehérrel indítok, fehérbe akarok írni. Elegem lett a gyászból. De ez hülyeség.
Az egész életem fehér volt. Igen.
Ugyanolyan, ugyanolyan, ugyanolyan.

Nem is értem, mit akarok.
Itt ülök megint, kócos a hajam. Néha kifésülöm, aztán megint összekócolom. Nem érdekel már. 
Leülök rajzolni, rajzolni akarok. Aztán kimenni valahová, nem tudom kivel, vagy kikkel, nem tudom, miért. De az ég szürke. Megint.
Aztán hazavisznek, ágyba fektetnek, odatesznek egy edényt az ágyam mellé. Néha benéznek, jól vagyok-e.
Nem vagyok jobban. Soha nem leszek már.